Pom- pom az Örkény Színházban

Harmadszor voltunk Eszter lányommal a "Hallgass ide" mesélésen az Örkényben. Mindegyik más miatt volt jó élmény. A mikulásnapi Andersen történetek szomorúan szépek voltak, többen megkönnyezték, és nem csak a hallgatóság... A két héttel ezelőtti Broca utcai mesék szokatlanul izgalmasak voltak...
A vasárnap délelőtti előadáson Pogány Judit olvasott föl Pom-pom meséket, amit a legtöbb gyerek -- és persze a szülők is -- már ismertek. Ismerőseink például a kocsiban szokták hallgatni Csukás István történeteit, úgyhogy a gyerekeik már szinte kívülről fújták, mégis nyugodtan végighallgatták, mert ezeket a meséket egyszerűen jó hallani, mint a rádióban a slágereket. Pogány Judit hangját hallgatni meg egészen elbűvölő, a gyerekek szinte végig kacagták Hangutánzó Nyivákoló történetét. A vasárnapi meséket Darvas Ferenc hangeffektjei tették még színesebbé. Sőt, az előadók két mese között még az effekteket elővarázsoló különös hangszereket is megmutatták, mint például az ajtónyikorgást utánzó kereplőt, a hegedűhangoló szájharmonikát, a macskanyávogó - sípot vagy a viharhangú műanyag csövet.
Egy-egy keksz, egy-két kocka csoki vagy egy kis palack víz előkerül néha az anyu táskájából, de ez itt valahogy belefér. Mocorgás a mese vége felé előfordul a nézőtér soraiban, de sosem jutunk el a kiborulásig. Többször megkaptam már, amikor a színházas-mesélős élményünket megosztottam másokkal, hogy "te otthon nem tudsz mesélni a gyereknek?". Nos, de igen, mesélek én is persze, de ez itt teljesen más. Ebben a családias hangulatban a kicsik egészen intim kapcsolatba kerülnek a színházzal és annak minden részével. Eszter eddig minden alkalommal a mese végén kereste a kapcsolatot a mesemondó színésszel. Kerekes Viktóriának például rajzolt a felolvasás után, Pogány Juditot pedig még a színpadon elkapta valami halaszthatatlan mondanivalóval. Így talán felnőttként majd valami olyan meleg, rituálé-féle érzés lengi körül a színházlátogatásait, mint akkor, amikor gyerekkorában anya mesélt este lefekvés előtt...

Bánkúti Gabi


Ezúttal Kőszeghy Csilla várta a gyerekeket az előadás után az előcsarnokban. Sajnos megbetegedett a fotósunk, ezért nem tudjuk képpel illusztrálni a remek hangulatot, és a pofonegyszerűen előállítható, fonalból készült Pom-pomokat sem, amelyeket a gyerekek saját kezűleg készítettek a meseolvasás után.
Kőszeghy Csilla másik fantasztikusan jó ötlete az volt, hogy egy csomó nagy kék pacát festett a papírlapokra. A pacákat körbevágtuk, így a gyerekek saját maguk varázsolhattak a madárformájú kék foltokból különböző Gombóc Artúr figurákat! Hihetetlenül vicces szárnyak, csőrök, karmok, és szemek kerültek a pacákra! Talán még Sajdik Ferencnek is tetszett volna egyik-másik újjászületett csokifüggő szárnyas...

Legközelebb január 23-án találkozunk, akkor Végvári Tamás mesél az Örkény Színház színpadán. Hogy mit, az egyelőre legyen meglepetés!