Duende – a latin madárnevek esete a vörös hajú nőkkel
– Könyvbemutató és kiállítás az Annóban
»»Hát én vagyok a Jeti!««
A főszereplők üdvözlése után első utam a kollázsokhoz vezetett, már jól ismertem a járást. A sokadszor is megcsodált mesebolt kicsi galériáját mintha ilyen kiállításokra teremtették volna anno. Az ember végtelenül önző, és bármely szép kisujjat mutatnak neki, vagy Tringatrilla lábujjat, rögtön az egész testrészt kívánná. Szegedi Kata illusztrációi mindig megmelengetik az ember szívét, s miután egy interjú kapcsán kellően kiművelődtem, ráncolt homlokkal, mintha hozzáértőn tanulmányoztam az assemblage technika [különböző tárgyak vannak a képekbe építve] újabb, nem vad, hanem simogató hajtásait. Nála a két dimenzió is átütő erejű, de amióta láttam a Francia Intézetben rendezett kiállítását, az összes kollázsát három dimenzióban is meg kell néznem. Ezúttal persze főleg a királylányokat: akik számtalan ruha-, textil-, szerves és szervetlen stb. anyaggal, csecsebecsével, kinccsel vagy hétköznapi tárggyal vannak felékesítve, melyek a képekre kerülve átlényegülnek, szervesülnek.
A dedikálást követő könyvbemutatóra megtelt a bolt. Jó volt látni, hogy sok gyerekkönyvszerző, még több illusztrátor tolongott az Annóban. Egyes érdeklődők, szerkesztők szerencsére későn érkeztek, így a bemutatóra nagyjából mindenki befért. A gyerekek itt rögtön feltalálják magukat, belakják a nekik kialakított játszózugokat, -tereket; a felnőttek pedig székeken, a lépcsőn vagy épp állva hallgatták, amint a NADENe együttes énekes-gitáros kettőse mindenki számára meglepetésként a kötetet, illetve szereplőit sűrítette dalokba.
Sterk Péter, a Rotary Irodalmi Díj Alapítvány elnöke mondott köszöntőt. A Királylány születik ugyanis idén a neves irodalmi díj utolsó körébe is bejutott, nagy meglepetést keltve, és a képeskönyvenek a neki megillető rangot adva. Sterk Péter bevallotta, maga először a mesét olvasta el, amikor még öt könyv „versengett” a legjobb három közé kerülésért. Véleménye szerint nemcsak szép és tartalmas a könyv, hanem a RID elsődleges szempontjainak is tökéletesen megfelel. Saját véleményeként is a szakmai zsűri értékelését olvasta föl.
Majd izgalmas beszélgetés következett: Schäffer Erzsébet mondta el benyomásait, illetve kérdezte a szerzőket. Nem lévén a női magazin olvasója, csak felületesen ismerem a munkásságát, azonban számomra is hamar kiderült, nagyszerű kézzel (óvatosan kellett fogni a rakoncátlankodó mikrofont), megállapításokkal, kérdésekkel irányítja a beszélgetést. Noha úgy hittem, majd mindent tudok a könyv születése körülményeiről, illetve magáról a kötetről, a méltán népszerű újságíró több érdekességet, újdonságot is előcsalogatott az író-illusztrátor kettősből. Első meglepetésként az Assisi Szent Ferenc-féle Naphimnusszal való párhuzamra hívta fel a figyelmet, ami teljesen kézenfekvő, de mégsem jutott sokunk eszébe. Majd az alkotás módjára terelte a szót.
Szegedi katalizátorként kezdte az alkotást: összeállított néhány képet, majd elküldte Ildikónak. Az illusztrátor fejében megfogalmazódó ötletből végül egészen más kerekedett, mint eleinte elképzelte, de nem bánja. Schäffer Erzsébet többek között a varjakra kérdezett rá, tudatosan, a halál jelképeként szálldosnak-e képeken. Kata ezt elutasította, egyszerűen szereti a varjakat. Nagyon sok képe, könyve nagyon céltudatos tervezés eredménye, de a Királylány születik kollázsai a maga részéről ösztönösen készültek, nem tudja, hogyan, miért épp úgy, de minden a helyére került rajtuk.
Honnan jöttek a királylánynevek, és miért kilencen vannak? – tért rá Erzsébet a „lényeg” előtti legfontosabb kérdésre. A kilencből nyolcat Ildikó talált ki latin madárnevekből: a Tringatrilla például egy cankófajta, a Netta egy réceféle nevéből származik. A kilenc véletlenül lett kilenc, a „lényeget”, a királylányi ismérveket a többszöri húzás után kilenc útravalóba sűrítette. Mesekutatóként több mint két évtizede tanulmányozza főként a népmeséket, és kezdetben nagyon zavarónak találta, hogy a királyfiak mindig elindulnak a hőn áhított királylányok kegyeit elnyerni, de konkrétan csak nagyon áttételesen és részleteiben lelhetők fel a mesékben ezek a tulajdonságok, hogy miért is olyan különlegesek ezek a királylányok. Nagyon sok mesét el kellett olvasnia ahhoz, hogy ezt a sokszor emlegetett 8000 karakterbe és kilenc ismérvbe öntse. Nagyon vigyáznia kellett arra is, amint Katának a formába öntésnél, hogy e tulajdonságok világos, de mesei megfogalmazásánál ne csússzanak át a giccsbe; és amit a kép már elmesélt, arra szavak már nem szükségesek – és fordítva. Kata közbevetette, hogy neki nyolc tulajdonsággal semmi baja, de a légy kecses! damokleszi suhintása sokszor eszébe jut, ha tükörbe néz (NB [latin rövidítésféle]: a megnyitóra kitűnő hasét sütött).
Erzsébet is a nőiség, a szépség lényegét idézte fel Gyurkovics Tibor szavaival: a nők alapos ismerője fogalmazta meg, hogy ha egy nő kiborítja a retiküljét, az maga a duende… A kötet valójában erről szól, az aha élményt szeretné erősíteni: De hát én is királylány vagyok!
Az újságíró egy, a könyvből kinövő tervét is megosztotta velünk: lapjának a karácsonyi számában szeretne élő mintákat adni a kilenc királylányi tulajdonságra. Szigethy Katalin, a Naphegy főszerkesztője pedig zárszóként elmesélte, hogy egyszer, vonaton utazva egy afrikai nővel beszélt, aki szöveg nélkül is kitalálta, miről szól a kötet, s rögtön vett is belőle több példányt. A dedikálás során viszont én láttam, hogy a „Für Lili” dedikált köteten németül van kitakarva a magyar szöveg, német leendő királylánynak megy!
A könyvbemutatót a Boldizsárock and rollja zárta: Boldizsár Zoltán gitározott – az író testvére, akivel először szerepeltek együtt –, a szöveget a 16 éves (!) Boldizsár Ildikó szerzette, és Fodor Zsuzsi énekelt. Kitűnő este volt.
Lehotka Gábor (Papiruszportál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése