Fábián Erika írása
Hogy miért irigyelt minket a hatéves, idén elsőosztályos Zsenka szombaton? Mert mi hároméves testvérével, Vencellel, a Kányádi Sándor művéből készült bábelőadásra készültünk. Úgykülönben is szívesen töltik az idejüket a könyvek között böngészve a központi könyvtár gyerekrészlegében, ráadásul még a játszószoba óriás szivacskockái is hívogatnak, de ezért még nem biztos, hogy a lányom elcserélte volna a barátaival tölthető utolsó napot az iskolában. Kányádi viszont régi jó ismerősünk, számtalan feldolgozása melengető élményként épül a gyerekeim mindennapjaiba. Most sem kellett csalódnunk, mert Tárnok Marica hétköznapi tárgyakat élőlénnyé varázsoló, a zseniális költő verseire épülő „Jégvirág” című előadása lenyűgözte a kicsiket, nagyokat egyaránt. Nekem pedig meg kellett ígérnem Zsenkának, hogy vele is megnézzük ezt az előadást, de addig is sokszor elmondjuk a kedvenc mondókánkat az írótól:
Aki fázik vacogjon,
Fújja körmét, topogjon!
Földig érő kucsmában,
Nyakig érő csizmában,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára.
Mindjárt megmelegszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése