2009. december 8., kedd

Hogyan lesz a macskakirálylányból bucskakirálylány?

Foglalkozás 2009. december 5-én, a FSZEK Ugocsa utcai könyvtárában


Tamás Zsuzsa nem csupán a Macskakirálylány szerzőjeként vett részt a foglalkozáson, hanem a feladatokat is ő találta ki. Ráadásul segített a gyerekeknek az ötletek megvalósításában!

A macskakirálylány fura egy szerzet:

Hát ez a vendég! Macskakirálylány!
Nagy méltóságú macskatalpán
szóra nem is vár, viskóba toppan –
egy szökelléssel az ágyra huppan.

Macskakirálylány milyen királylány?
Csíkos bundácska van a lábán,
csíkos fenséges farka vége –
csíkos a királyfi vendége!

Vagyis cicásan szemtelen, királylányosan magabiztos és – ami a meséből csak később derül ki – igazán szorgos kis jószág. Illetve nem is „jószág”, hiszen elvarázsolt királykisasszony ő! Éppen azért kell rendet raknia a Bánatos királyfi viskójában, hogy az palotává, ő maga pedig ismét királylánnyá változhasson. Ez a csoda pedig egy hengerbucskával következik be:

S míg a királyfi arcát mossa,
történik olyan hengerbucska!
Fordul a macska királylánnyá,
fordul a viskó palotává!

Bucskakirálylány milyen királylány?
Csíkos fuszekli van a lábán!
Szép lány a királyfi vendége –
holnaptól ő a felesége!

Természetesen ez az átváltozás a mese legizgalmasabb, katartikus pontja – és foglalkozásunk során ennek a pillanatnak, ennek a csodának a leképezésére vállalkoztunk.
A legsikeresebbnek a kicsiknek szóló ablakos-nyitogathatós-forgathatós foglalkoztatókönyvek mintájára készült „meglep-lap” bizonyult. Egy félbehajtott rajzlap egyik oldalára kis ablakot vágtunk, majd az ablak mögé – a két fél lap közé – egy megfelelő méretű korongot rögzítettünk. Az egészet miltonkapoccsal fogtuk össze, és máris forgatható lett az ablak mögötti korong. S ha a korongra hol egy cica, hol egy királylány arcát rajzoltuk, akkor „varázsütésre” hol egy cica, hol egy királylány bukkant fel az ablakban.

A mindig mindenre bevethető vécépapír-guriga papírhengere is szerephez jutott: színes krepp-papírból csinos szoknyát rögzítettünk a „derekára” úgy, hogy a szoknya fonákja is a színe a legyen – ugyanis a henger egyik oldalára egy macskakirálylányt, a másik oldalára egy bucskakirálylányt rajzoltunk. Így, a szoknya elrendezgetésével bármerre bucskázott a királylányunk, mindenképpen csinos maradt!




Akinek még maradt türelme, pénztárgépszalagot fűzött egy olyan lapba, amelyen valami állandó figura képe szerepelt: mondjuk a királyfié. A szalag viszont maga a változás: ahogyan fölfelé húzzuk, cicából királylánnyá változik… de az ötlet felhasználásával egyéb – szinte filmszerű – variációk is születtek.
Tamás Zsuzsa


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése