Az előadást is megnéztem végre, és megértettem Berta lányom rajongását, aki, (ha jól számolom) már négyszer látta a Sötétben Látó Tündér előadását Pogány Judit főszereplésével, és a szerző, Bagossy László rendezésében.
Valóságos világot teremtett a színpadra Bagossy László. Volt szélvihar (valóban félelmetes), gonosz tűzimádó törpe (eléggé félelmetes), hatalmas sárkány (nagyon esendő), és megjelent a színpadon néma gyerekszereplőként Tökmag királyfi, és Málnácska is. Minden olyan „igazi” volt, még a farkasok is! A mese szerint Tökmag királyfi combjából kértek a farkasok pontosan egy kiló húst... Amikor ott állt a félhomályos színpadon két - húst zabáló- idomított farkas, az velőtrázó, és valószerűtlen pillanat volt. Akárcsak az, amikor feltűnt a hatalmas, szerelmi bánattól haldokló sárkány, és kihunyt szeméből az élet; majd teljesen sötét lett a színpadon, és a nézőtéren is. Azt hiszem, ennek az előadásnak Pogány Judit mellett, mégiscsak a sötétség maga volt a főszereplője. A gyerekek szerették a sötétet. Ilyen bátor gyerekszínházi vállalkozással még nem találkoztam eddig.
Bagossy László mindent tud a gyereklélekről, a varázslás lényegéről - szóban és képben egyaránt-, és Pogány Judit mindent tud a színházról, a gyerekekről, a darabról, és az „életről”. És ha elég figyelmesen nézték a gyerekek az előadást (és bizonyhogy elég figyelmesen nézték!), akkor azt hiszem, ebből a sokféle tudásból ők is részesülhettek valamiképpen.
Az előadás után az előcsarnokban rajzolhattak, színezhettek a gyerekek, és jócskán fogyott a könyvből is! Volt egy kis beszélgetés, amelyet Mácsai Pál, a színház igazgatója vezetett. Mácsai elmondta, mennyire büszke erre az előadásra, amely minden létező gyerekszínházi szemle fődíját megnyerte. Az Örkényben volt az ősbemutató, a színház emiatt is teljesen magáénak érzi a produkciót. Mácsai Páltól megtudhattuk, hogy most éppen ezt a mesét olvassa hatéves Tomi fiának, aki az előadást is szereti, de könyvben sem unja a történetet. Az is kiderült, hogy ő maga összesen 10 db könyvet vásárolt, és minden gyerekismerősének ezt a könyvet adja majd karácsonyi ajándékul.
Takács Mari, a könyv illusztrátora a színek fontosságáról beszélt. Számára ez a könyv nem a sötétet jelenti, hanem éppen azt, amit a Sötétben Látó Tündér mesél: egy igazán világos, szivárványos történetet.
Kovács Eszter a Pagony kiadó főszerkesztője, és a könyv szerkesztője szerint ez az utóbbi tíz év egyik legszebb gyerekirodalmi szövege, és ebben én is igazat adok neki. Annyira áradó, tiszta, csupasz szöveg... mégis telítve van szagokkal, hangokkal, és rengeteg információval... Szinte érzéki örömet okoz a hallgatása a töksötétben is. Kovács Eszter számára az volt a kérdés, hogyan lehetne ebből a szépséges szövegből könyvet csinálni? Úgy érzem, sikerült megoldani a feladatot, mert egy szépséges könyvet hozott létre a Pagony kiadó!
Bagossy László a gyerekeket faggatta arról, hogy mi volt az, ami a legjobban tetszett, illetve nem tetszett nekik az előadásban. Egyöntetűen mindenki számára a farkasok megjelenése volt a legemlékezetesebb pillanat. Senki nem félt a sötéttől, de a vihartól azért tartottak néhányan. A sárkányt mindannyian sajnálták, esendőnek látták. Senkinek nem jutott eszébe róla, hogy egy vérengző fenevad, aki évekig bezárva tartotta szegény Málnácskát... én is sajnáltam a sárkányt, és nekem sem jutott eszembe, mennyi szenvedést és fájdalmat okozott Málnácskának. Talán mert olyan szépen pusztult bele a szerelmi bánatba? Talán mert annyira esendő volt? Nem tudom.
Pogány Judit is nagyon lelkesen beszélt az előadásról csakúgy, mint a könyvről. „Élete ajándékának” tartja, hogy részt vehetett ebben az előadásban. Ennyi idősen már „kiöregedett” a gyerekelőadások szerepeiből, pedig egykor ő volt Pinokkió, és Micimackót is évekig játszotta. Rengeteg mesefigurának ő adta a hangját, ő volt Vuk, a kölyökróka is, és rettenetesen hiányzott neki a gyerekekkel való színpadi kapcsolat. Nagyon boldog volt, amikor megkapta ezt a lehetőséget. És élni is tud vele, remélhetőleg még háromezer évig!
Nagyon várom már, hogy az én hároméves Tökmag királyfiammal is megnézhessem végre ezt az előadást, de azt hiszem, még egy évet várnunk kell ezzel.
A könyv nagy sikert aratott a lányaim körében, akár pár mondatra is hajlandók belebújni a történetbe, amit töviről-hegyire ismernek, mert mielőtt könyv lett belőle, már akkor is többször hallották. (Van szerencséjük személyesen ismerni a szerzőt.)
Már csak azt várom, hogy együtt is elolvashassuk újra és újra ezt a történetet, mert egyelőre az én Tökmagkirályfiamat csak a sárkány legyőzése izgatja, de az nagyon!
Both Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése