2010. február 27., szombat

Lackfi János esete a részeg elefánttal

A bolt közepén, a földre terített hatalmas papíron különböző részeg elefántok dülöngéltek, ezeket színezték, álmodták, gondolták tovább a rajzoló gyerekek.


Gévai Csilla köszöntötte a Pagony-ban megjelent nagyszámú és lelkes közönséget. Elmondta, hogy nem nagyon fog kérdezni, mert úgy hallotta, Lackfi János anélkül is nagyszerűen tud beszélni, és ezért rögtön át is adta neki a szót. Gévai Csilla arra kérte Lackfi Jánost, hogy szóljon, ha valamilyen kérdésre vágyik…



Lackfi rögtön belevágott a közepébe így: „Egy bepiált állat kedvéért gyűltünk össze, akit úgy hívnak, hogy részeg elefánt”.
Kiderült, hogy ez a nyolcadik gyerekkönyve a szerzőnek, aki azért is kedveli ezt a címet, mert így is lehet olvasni:„Lackfi János a részeg elefánt.”

„Hogy kerül a részeg elefánt az asztalra?”– kérdezte önmagát tovább Lakfi. Hiszen nincs a könyvben olyan című vers, hogy „részeg elefánt”. A címötlet akkor jutott eszébe, amikor látta a Sivatagi Show című filmet. Az erjedt gyümölcstől berúgott állatok közül az elefántok dülöngéltek a legviccesebben, pont úgy, mint egy oszlopokra épített épület. Csak egy kis részletet írok ide ebből a versből kedvcsinálónak:

De nehéz!

Csámpázó
részeg elefánt,
ő mindent
feldönt vagy leránt.

Bárhol lép
nagy ügyetlenül,
minden lény
borul vagy repül.

Sok mangót
evett a fa alól,
erjedt volt,
azóta dalol.




A vers nagy tetszést aratott, és azt is megtudtuk, mik azok az égitestek. Ugyanis ez a vers utolsó szava, és Lackfi, mint vérbeli tanár, minden ismeretlen fogalmat igyekezett elmagyarázni a kisebbek számára is.

A "szénabála" szócska jelentése elég nagy fejtörést okozott a jelen lévő gyerekek számára, de Lackfi legkisebb, Ágnes nevű lánya készségesen, és szabatosan közölte velünk, hogy "a szénabála egy olyan dolog, amikor a széna például henger alakban van összekötve."

Lackfi megkérte a közönséget, hogy amikor felemeli a kezét, skandálja vele együtt ezt a rendkívül dallamos szópáracskát: „szénabála-szénabála”.
Kis ízelítő a versből:

Bála-Bál

Szénabála, szénabála,
Józsi bátya
feldobálta.

Szénabála, szénabála,
óriási
szőke bálna.


Az író jókat játszott a szavakkal, miután kiderült, hogy nemcsak szénabála van, hanem Borbála, sőt: sörbála is!

Utána az autós fiúk kedvéért elmondta a „legjobb autók” című versét. Csak az első strófát idézem:

„Jó autó a Porse,
száguldás a sorsa.”

Majd az autós versek nyomán a trágárságról, és az autós-motoros viszályokról esett szó, és vers. Az Autósok dala után következett a Motorosok dala is. Mindkettő nagy derültséget keltett a közönség körében.


A kedvencemet végig idéznem kell, remélem, ezzel nem sértem meg a szerzői jogokat:

Barackodás

Rázzunk a fáról malacot,
kergessük meg a barackot!
Hámozzuk meg a malacot,
és nyúzzuk meg a barackot!
Magozzuk ki a malacot,
csontozzuk ki a barackot!
Ha vacsorára itt maradsz,
lesz malaclé és sült barack.




Lackfi János megkérdezte az egyik unokahúgát, Palágyi Rékát, hogy volna-e kedve elmondani egy Lackfi verset, de még várnunk kellett a nagy pillanatra...

– Picit lehet kérdezni? – használta ki ekkor Gévai Csilla a pillanatnyni szünetet, majd Molnár Jacqueline szerepére terelte a szót.

Ő "szülte meg" Kövér Lajos-t – kaptuk a választ –, mert miközben a könyvet illusztrálta, valóban babát várt, és a könyvvel egy időben született meg a saját gyereke is. Lackfi felesége látta egy kiállításon Molnár Jacqueline rajzait 2006- ban. Ő javasolta az író számára az illusztrátort. Kiderült, hogy nagyszerű ötlet volt, mert azóta is gyümölcsöző munkakapcsolat van a két szerző között. Nem csupán a Kövér Lajosos mesekönyveket illusztrálta Jacqueline, hanem a Részeg elefántot, és az Aranysityak című versantológiát is. Ezt Lackfi János gyűjtötte egybe, és negyven mai szerző friss versei olvashatók benne. A Csodaceruza kiadásában megjelenő Aranysityak az áprilisi könyvfesztivál idején kap nagyobb nyilvánosságot.


A Kövér Lajos mesekönyvek hőse úgy született, hogy Lackfi négy évig ott lakott a családjával együtt a Kövér Lajos utcában. Öt gyerekük van, Ágnes 7 és fél éves, ő a legkisebb, a legnagyobb pedig - egyetlen fiúként - 17 és fél. Akkoriban még oviba járt a nagyfiú, és mindig megkérdezte, ki az a Kövér Lajos? Lackfi elképzelt egy nagy kövér embert, aki olyan kövér, hogy meg sem tud mozdulni, és már akkor kitalált neki egy barátot, akit úgy hívnak, hogy Sovány Laci. Ő eredetileg nem volt erős, de aztán Lajost emelgetve megerősödött, és fantasztikus kalandokat élt át az utca névadójával együtt.



Szó esett még a most épp nem kapható Apám kakasa című versgyűjteményről is, melyet két évvel ezelőtt írt Vörös István-nal együtt Lackfi János. Ebben a klasszikus magyar gyerekversek párjaként a mai változat is szerepel az ő átiratukban. A Bóbita címen ismert Weöres - vers például így kezdődik, "Józsika, Józsika csápol"…(Szerintem azért is kivételesen jó ez vállalkozás, mert a mai gyerekolvasókhoz – az új változat nyomán – közel kerül a klasszikus vers is.) A kötetet most nyomják újra, a könyvfesztiválra ez is meglesz.


Időközben, Palágyi Réka kedvet kapott, hogy elmondja nekünk a Huzakodó című Lackfi verset, méghozzá kiválóan! Egy versmondó versenyen is díjazták ezt a teljesítményt. Szerencsére nagyon sok versenyen indulnak Lackfi verseivel, ami azt jelenti, megtalálta azt a hangot, amelyet szívesen olvasnak a mostani gyerekek.


Lackfi János: Részeg elefánt from Csilla Sándor on Vimeo.


Gévai Csilla megkérdezte, hogy van ideje erre a rengeteg feladatra Lackfi Jánosnak?

A szerző elárulta, hogy keveset alszik, és időnként csak a hátát látják a gyerekei. De a munka nagy része hatalmas öröm számára. A gyerekirodalom pedig különösen fontos neki. Csak tavaly ötven rendhagyó irodalomórát tartott országszerte. Az egyetemen való tanítás mellett szívesen ír esszét, és rengeteget fordít is, tehát nagyon sokfelé kell figyelnie, de nagy energiával, és boldogan teszi mindezt.


Egy ilyen hatalmas életmű láttán, Csilla azt hitte, hogy Lackfi János 50-55 éves, pedig még negyven sincs. – Nem voltak problémái soha a kiadókkal? – kérdezte Csilla a szerzőt.

Szerencsém volt – válaszolta Lackfi, mert a Móra könyvkiadó akkori igazgatója, Cs. Tóth János tárt karokkal fogadta a Buta felnőtt című könyvemet. (Egyébként a Móra kiadó főszerkesztője, Merényi Ágnes is eljött erre a mostani alkalomra a Pagonyba.)

Gévai Csilla épp előző este nézett egy filmet a Duna tévén egy költőnőről, akiről egyszer csak kiderült, hogy az ő fia Lackfi János…

Lackfi elmondta, hogy édesanyja, Mezei Katalin, író, költő, szerkesztő, édesapja Oláh János, aki szintén irodalmár. Ő maga alapvetően tenorista akart lenni, de annyira meghatározó volt ez a közeg amiben felnőtt, hogy számára is ez lett az „értelmes emberi tevékenység”. A kezdet kezdetén megmutatta a verseit az édesanyjának, aki folytatásra buzdította a saját fiát. (Nagyon helyesen tette – nyugtáztam magamban)

Végül a terveiről, készülő munkáiról kérdezte Gévai Csilla Lackfi Jánost, aki elmondta, hogy Kovács Eszter, a Pagony kiadó főszerkesztője kérte fel arra, hogy olyan meséket írjon, amelyek mai tálalásban elevenítik fel a jól ismert Mátyás király-os történeteket.

Nemsokára egy mondókás könyvet is várhatunk az Egmont kiadó-tól, Kállai Nagy Kriszta illusztrációival, és a Móránál is hamarosan megjelenik

Befejezésül még néhány verset meghallgattunk a Bögre család című verseskötetből. Lackfi elmondta, hogy elég sok aláírást hozott magával, úgyhogy aki dedikáltatni szeretné a könyvét, nyugodtan megteheti.





Még elcsípte a magnóm a következőt: „Kérek szépen egy aláírást Gergőnek és Barninak” Hát igen, ez a lényeg. A versek Gergőnek szólnak és Barninak. Nekünk. Mindőnknek. Tán ezért szeretjük őket annyira…

1 megjegyzés: