Meseváros

ez volt a programelőzetes:

Szombaton du. 3-kor a két egér a FUGA (http://www.fuga.org.hu/) vendége lesz. Budapest, mozaikok, tigrisek – így határozhatnánk meg a témát. Alkotás, játék, alkotás: ez lesz a sorrend. A foglalkozás lelkes gyerekeknek és az ő lelkes szüleiknek szól. Szintén ott lesz Ocztos István, az ő térképei képviselik majd a makroszintet a mozaikdarabkák mellett (azok meg a mikroszintet).
A FUGA felé jövet érdemes megszámolni a tigriseket a Párisi udvarban.


















Íme, itt az egyik tigris

Előmese

„Két egér bolyongott a Petőfi Sándor utcában.
– Te – mondta a Múzeumi egér az unokatestvérének – nem ugrunk be a Fugába? Ez a híd pontosan odavezet.
– Ugorjunk, de valaki kilopta a híd alól a folyót! Ki lehet az, aki fényes nappal folyókat lopkod a belvárosban?
– Itt nem folyó volt, hanem autók közlekedtek az aluljáróban.
– Ja, már megijedtem, hogy folyót is lopnak!
– Lopnak mindent. Egyszer egy mesében még az Operaházat is ellopta egy bizonyos Kovács úr.
– Miért?
– Mert annyira szerette az operákat.
– Hm. És az autókat ki lopta el az aluljáróból?
– A polgármester.
– Miért, ő egy autótolvaj?
– Nem, hanem úttörő.
– Hú, ő törte föl az utat?
– Az úttörő nem utat tör, hanem utat épít.
– Hm. Kíváncsi leszek én arra az útszépítésre… És miért vezet híd az egyik épülettől a másikig?
– Azért, hogy a művészetek utat találjanak egymáshoz, és ne hagyják el egymást!
– És az emberek közé miért nem épít hidat senki? Akkor talán ők sem hagynák el egymást?!
– Jaj, ne legyél már olyan okostóbiás! Gyere, menjünk át a hídon! Várnak bennünket a gyerekek!















Amikor fél négy körül megérkeztünk a Fugába, már nagyon elmélyülten dolgozott egy kis társaság az asztalnál, Korbai Katalin, Nagy Karina, és Mészáros János vezetésével.




















A háttérben egy kedves, ismerős „óriást” vettünk észre, Ocztos István rajzolt a gyerekcsoport másik felével egy nagyon érdekes Budapest térképet/látképet.

Az én gyerekeim eleddig féktelenkedni jártak ide, emiatt egészen addig nem tudtak csatlakozni egyik csoporthoz sem, amíg a vad tigrisek meg nem érkeztek a Fugába. Többek között megtanultuk, hogy „jön a tigris, jön a tigris, nála erősebb nincs is”. És voltak más meglepetések is: Vajkról például kiderült, hogy egy "igazi" tigris!



















Milyen kár, hogy nincs még hangosfénykép...

Azután egy érdekes mesét mondott nekünk Nagy Karina a Párisi Udvar tigriseiről, amikor megérkezett napszemüvegben és turbánban egy különös alak, aki egy bőröndöt is cipelt magával. A bölcs vándor (megszólítása: „Ó, Bölcs Vándor!”) ugyanis tudott beszélni azzal a hat vad tigrissel, akikről Karina mesélt éppen, és akik a Párisi Udvar népét tartották félelemben. A bölcs vándor kiderítette, hogy a tigrisek azért fenyegették a városlakókat, mert éhesek és szomjasak voltak. Amikor kaptak néhány dézsa vizet, és bizonyos mennyiségű tigriseledelt is (tényleg, mit esznek a tigrisek?), akkor derült ki, hogy már csak dicshimnuszokat kell róluk zengedezni, és teljesen elégedettek lesznek a városlakókkal. Ez elég jól ment a társaságnak.
Arra is fény derült, hogy milyen módon lehetne még jobban a tigrisek kedvében járni. Két nagylány igazi tigrisszakértőnek bizonyult, mert kitalálták, és el is játszották, hogy a tigrisről lehet szobrot, vagy festményt is készíteni. De a legelégedettebb képet akkor vágták a tigrisek, amikor A bölcs vándor kivette a titkos tervrajzot a bőröndjéből! Ezen pedig az állt, hogy a vad tigrisek csak akkor szelídülnek meg, ha a gyerekek mozaikkal díszítik ki az arcképüket.














Ekkor mindenki megnyugodott, és elkezdődött a lázas ragasztgatás.
A bölcs vándorhoz váratlanul odasomfordált a középső lányom, és közölte vele, hogy ő nem is vándor, hanem a János… De azért amikor hazafelé megnéztük a (rémesen kivilágítatlan és kihalt) Párisi Udvar tigriseit, ő is halkabban beszélt, akárcsak a másik kettő…

A Két Egér Kalandjai sorozat Bolyongások Budapesten című könyve nem elégszik meg azzal, hogy szórakoztató módon tanít bennünket nyitott szemmel közlekedni a saját városunkban, hanem ezekkel a kreatív foglalkozásokkal még közelebb hozza mindannyiunkhoz az „élhető város” eszméjét! Szerencsére a Fuga is sokat hozzátesz ehhez az eszméhez! Most már csak amiatt drukkolok, hogy minél szélesebb körben elterjedjen ez a remek szombati program!