Illusztrátor Pajtások - Erzsébetvárosi Közösségi Ház

köszönet Kuthy Zoltánnak a fotókért









Finy Petra kiállításmegnyitó meséje:

Mese a lányról, aki egyetlen skatulyába sem fért bele

Nem mindenki épít téglából házat magának.
Dobozváros lakói például a papírra esküdtek. A Dobozváros Skatulyanegyedében élők pedig a skatulyákban hittek nagyon. Nincs is annál kényelmesebb és praktikusabb lakhely, mint egy skatulya, mondták meggyőződéssel.
Amikor a kicsi skatulyalények megszülettek, azonnal részt vettek a beskatulyázási szertartáson, ami nem volt más, mint hogy apró testüket beleszuszakolták egy pirinyó papírskatulyába. Eleinte még talán zavarta a skatulyagyerekeket a testüket körbefogó furcsa papírdoboz, de később már megszokták, sőt bele is nőttek. A skatulyalények termete felnőttkorukra pont olyan lapos téglatest formájú lett, mint amilyen a gyufás skatulya alakja. Akkorra már teljesen kockafejűvé és kockatestűvé váltak.
Nem így volt ez Skatulya Jankával.
Amikor megszületett, már akkor lehetett látni, hogy nem lesz könnyű vele. Az orvosok szinte alig tudták beskatulyázni. Végül lukakat kellett vágni Skatulya Janka dobozának két oldalán lent is, és fönt is, annyira kapálózott a kezeivel és a lábaival.
Később is mindig baleset történt a skatulyájával: vagy a patakban áztatta el, amikor a pisztrángoktól tanult árral szemben úszni, vagy a szél szaggatta szét, amikor a réten légvárakat épített, vagy a téglák tépték darabokra, amikor Skatulya Janka azt játszotta, hogy fejjel megy a falnak.
Márpedig egy skatulyalénynek a skatulyája olyan, mint a második bőre, óvnia kell, ápolnia, és büszkén viselnie ezt a lapos papírdobozt.
Skatulya Janka nemcsak, hogy nem vigyázott rá, de ha csak lehetett, le is vette magáról, mert annyira utálta. Nem akart a doboznak köszönhetően kockafejűvé válni, mert úgy sejtette, hogy az nemcsak a kobak formáját, de a benne található agy működését is megváltoztatja.
Érezte ő, hogy más, mint a skatulyalények, de még egy utolsó próbát tett a skatulyákkal. Hátha csak rossz méretű skatulyákat kapott eddig, és valahol mégiscsak létezik egy doboz, amelyet rászabtak.
El is ment hát Skatulya Janka a skatulyaboltba, és lelkiismeretesen próbálgatni kezdte a skatulyákat.
Huzigálta magára az egyiket, ráncigálta magára a másikat, de semelyik sem akart rámenni. Vakargatta is a fejét a boltos, mert ilyet bizony még nem látott, amióta papír a papír, de nem volt mit tenni, Skatulya Janka testét sehogy sem tudta belepréselni egy skatulyába sem.
Végül kérdezett egyet halkan a boltos:
• Édes lányom, árulj el nekem valamit: biztos, hogy Te skatulyalénynek születtél, és nem rajzoló vagy? Azoknál van így, hogy hol a kezük lódul meg, hol a képzeletük indul be, hol a fantáziájuk ficánkol, vagy az ötleteik sorjáznak, mindenesetre állandóan mozgolódnak, és ezért mindig kilóg valamijük a dobozból. Őket aztán véletlenül sem lehetne beskatulyázni.
• Igazad lehet, Boltos bácsi, mert szeretek rajzolni és képeket megálmodni.
• Hát akkor nincs már hátra, menj el a városukba, Színcity-be, a színek városába, mert nálunk úgysem lennél boldog.
Skatulya Janka el is ment hát Színcity-be, ahol a vidám rajzolók azonnal a barátai lettek, és sokat mókáztak együtt később is. Úgy nevezték őket onnantól fogva, hogy illusztrátor pajtások.
És azóta színes rajzaikkal járják a környező városokat, hogy vidámságot csempésszenek az ott élők szomorú hétköznapjaiba.
Állítólag most Betonvárosba visznek varázslatos képeket. Úgy hírlik, hogy a hetedik kerületbe. Azt rebesgetik, hogy az Erzsébetvárosi Közösségi Házba.

(Köszönet Finy Petrának, amiért díjmentesen közölhetjük a megnyitómese szövegét!)




Kun Fruzsi képei és a kiállításmegnyitó plakátja.





A gitártrió előadása többek között még Paulovkin Boglárka Ábris fiát is teljesen elvarázsolta. legalább három percig nem mozdult el a zenekar elől, igaz, hogy utána rögtön táncra pördült!







Nagy térben nagy élet!






A kép előterében Agócs Írisz. Piros pólóban Mészáros János, a Két Egér könyvesbolt tulajdonosa, és a Kétegeres könyvek egyik szerzője. A további szereplőket nem ismerem.



A kiállítókról tőmondatokban:
Paulovkin Boglárka Guriga nyuszi képregénykalandjaiból adott egy kis ízelítőt, épp azt, amikor Guriga elbújik. Már alig várom a kötetet! Guriga nyuszi ihletője, Ábris is jelen volt az eseményen. Csak a nagy fülek hiányoztak róla, egyébként pont úgy néz ki, mint Guriga. Ráadásul ő is többször elbújt az este folyamán.

Deák Panka Az éjszaka csodái-t festette meg a szöveggel együtt. Víglábnéni és Vígláb bácsi majd lesétált a képről...

Róth Anikó munkája már kötetben is megjelent. Ő is Weöres Sándor: Az éjszaka csodái című verséhez festett képeket. A két háború közötti Berlin - feeling jutott eszembe a szálfaegyenes figurákról.

Pap Kata valószínűleg nemrégiben szülhetett, legalábbis erre következtettem a képek címéből: Szőrapa, Árnika szórakoztató centrum, Angyalfürösztés. A Csodafa kilógott ebből a sorból, de nagyon szerettem mindegyik képet!

Kálmán Anna Rumini kalandjaiból mutatott néhány remek jelenetet a kiállításon.
(A gitártrió szereplése Annának köszönhető, ugyanis az ő barátja a zenekar egyik tagja. Sajnos nem tudom mi a zenekar neve. Segít nekem valaki?)

Balogh Tünde képeivel utoljára az Aranyvackoros kiállításon találkoztam. Most is nagyon jók!

Cserháti Hajnalka képét lila fényben kellett volna megtekintenünk, mert egy lila kendővel takarta le a képet, ami alatt elvileg egy lámpa világította volna meg a figurákat. Miután a lámpa a kiállítás közepén elromlott, ezért én sajnos már csak az ötletet tudtam díjazni. A szerencsések, akiknél még működött a lámpa, nagyon kellemes élményekről számoltak be...


Nagy Dia képein állatok és fák jelentek meg szép, tiszta rendben.

Maros Krisztina cirkuszi képei könyvért kiáltanak! Szerintem elkélne még néhány cirkusztémájú könyv a piacon!

Agócs Írisz képein repül a macskafelhő, ernyőben úszkál a sün, és teljesen illuminált állapotban üldögél egy koala... Nyilvánvaló, hogy álomvilágban járunk!

Holló Anna humorán ismét elámultam. Nagyon tetszik a két tengerparti kandúr csíkos dresszben, a berúgott fürdőzők, a zenélő állatok, a sétáló ember kutyával, de legjobban a Balatonparti budiravárók című képén szórakoztam!

Rippl Renáta érdekes kísérletbe kezdett. Erre az alkalomra alkotta meg a négy alap- mesehősnőt: Hamupipőke porszívóval látható. Csipkerózsika fonalgombolyaggal, miközben a háttérben Prince gitározik...
Piroska intellektuális szemüvegben sétál, Hófehérke pedig a bioéletmódot hirdeti! Nagyon eredeti és nagyon vicces volt mindegyik megközelítés.


Horváth Mónika tavaszi képét már megcsodálhattuk a húsvéti Dörmögő Dömötör címlapján, emellett egy boszorkány-kép is helyet kapott a falon. Jó látni, milyen könnyedén vált technikát, és mindegyiket biztos kézzel használja.


Takács Mari képei mindig lenyűgöznek. Bár az ő munkái a könyvekben is jól érvényesülnek. Most a Sötétbenlátó Tündérből láttunk néhányat életnagyságban.


Kun Fruzsi cipős, madaras, locsolós képei láthatók feljebb. Szerintem magukért beszélnek!

Ha arra járok, biztosan még egyszer megnézem a képeket, mert nagyszerű élmény volt az egész. Tetszett az önszerveződés. Tetszett a hangulat, tetszett az alkotóenergiák találkozása. Szívesen elmennék máskor is az Illusztrátor Pajtások akcióira! Hajrá Pajtik, csak így tovább!

Illusztrátor Pajtások kiállítása
Erzsébetvárosi Közösségi Ház, Budapest, Wesselényi utca 17.
Megtekinthető május 28.ig munkanapokon 10.00-17.00.