Ilyen is volt...

Én vagyok a „váltott ló”, mi váltottuk Gabiékat a Művészetek Palotájában vasárnap dél körül. Ha valaki még ott járt, láthatta, hogy Szijj Ferenc, a Szuromberek és a Zöldség Anna szerzője is jelen van... Miután elpanaszoltam neki a Csodaceruza nehézségeit, már húzott is Emma félre, hogy menjünk játszani, és igaza is volt... rengeteg dolog volt, amit ki lehetett próbálni. Volt ott libikóka, hintaló és virágméz-gyűjtögetés (ez utóbbi nagyon klassz játék volt, négy gyerek huzigálta a madzagot, és próbálta irányítani a méhecskét, hogy hova szálljon...). Az ugrándozás a párnák között mindennél jobban bejött Emmának... de nemcsak neki, úgy láttam. Ezután megnéztük a A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem koncertjét, Chelemen Paula klarinétozott, és utána a hangszert ki is lehetett próbálni. Sajnos nem volt túl nagy érdeklődés, de mi nagyon élveztük. És végül következett a bohócműsor, amelyre újra megtelt a színpad előtti tér, és volt nagy zene-bona, táncoltak a gyerekek. Ott maradtunk a végéig, de szívem szerint én már indultam volna vissza... Valahogy nem kedvelem a bohócos műsorokat, legalábbis ebben a műfajban eddig még nem igazán találtam olyant, amelyik tetszett volna. Arra volt jó a produkció, hogy megzavarja a gyerekeket, szerintem. Egy férfi és egy női bohóc volt a színpadon... és abból próbáltak poént csinálni, hogy a nő folyton letorkollta a férfit... Ráadásul indokolatlanul. Mint egy hisztis nő, akinek semmi nem tetszik, de ő sem áll a helyzet magaslatán... Közben énekeltek és jópofiztak a gyerekekkel. Ők élvezték, Emma az ölemből figyelte, hogy mi történik... Az elején ajándékot is ígértek, de erről később már mindenki megfeledkezett... Sajnos megint az volt, hogy a tömeg jól szórakozott, amikor én unatkoztam, és jól szórakoztam én, amikor a tömeg unatkozott... Milyen ritka, amikor a tömeg is és én is jól szórakozunk.

Csilla