Lackfi János olvassa fel a Faloncukor című verset. Petra ölében a kislánya, Léna ül. Holló Anna kacag, Paulovkin Boglárka szelíden mosolyog...
Hol a holló? – kérdezhette volna a róka, ha lett volna neki sajtja. De most Szigethy Kata, a Naphegy kiadó főszerkesztője kérdezte telefonon négy óra után néhány perccel a könyv illusztrátorától, hogy „hol a Holló Anna”?
Amíg Kaczur Csilla, és Farkas Péter a Katáng zenekar különítményesei elénekeltek két dalt a könyvbemutató bevezető részében, azalatt Holló Anna is megérkezett. (sajt nélkül...)
Paulovkin Boglárka Ábris nevű (nem egészen két éves) kisfia a „csigabiga rétes” című dal közben kiváló dramaturgiai érzékkel középre táncolt, és igen nagy derültséget keltve, együtt furulyázott a zenészekkel. Mélyen beleélte magát a csigabigarétes szerepébe, táncolt és topogott, majd a tapsnál – hangszerét lerakva – földig hajolt, és ő is megtapsolta a hálás közönség közreműködését.
Ez jó kis felütés volt egy oldott, jókedvű, de azért tartalmas könyvbemutatóhoz.
Paulovkin Boglárka (a továbbiakban időnként: Bogi) illusztrátor, a könyv „keresztanyja” vezette a beszélgetést. Lackfi János, és Pálfi György ült még a könyv szerzői mellett az asztalnál.
Lackfi kezdte a beszélgetést azzal, hogy ő nem kér mikrofont, mert anélkül is hallható. Bogi közbevetette, talán még az is elképzelhető Lackfiról, hogy „halhatatlan”... A halhatatlanságról azt hiszem, Kövér Lajos, és Dorottya (aki legyőzi a hisztit) már rég gondoskodott. (A műfordításokról most nem ejtek szót. Szegény műfordítók tényleg csupán láthatatlan katalizátorként szerepelnek az irodalmi életben, de ez remélem, már nem sokáig marad így.)
Lackfi valóban kiválóan artikulált, legalábbis mindenki jól értette, amit mondott: jókedvűen anekdotázott a mindennapi nyelv hazugságairól, és a szürrealisták másvilági nyelvéről. Ennek kapcsán idézett Kassák mára már klasszikussá vált A ló meghal, a madarak kirepülnek című verséből: "szegény anyámnak egészen citromfeje lett az éhezéstől".
Később Lackfi megkérdezte egy középiskolában a gyerekektől, hogy szerintük milyen egy citromfej? „Hát olyan csoffadt”! – szólt a válasz. Tényleg olyan csoffadt, nyugtázom – magamban rácsodálkozva – a soha nem hallott szó teremtő erejére.
Aztán Lakcfi rátért Finy Petra mini-valósággal átitatott verseire, melyek mégsem unalmasak, hanem kifejezetten kalandosak. Finy Petrát az okos lányhoz hasonlította, aki úgy ment el a királyhoz, hogy húzott is magára ruhát meg nem is: Lackfi szerint Finy Petra magára húzta Gréta garbóját, és egy új, forradalmian valóságos műfajt hozott létre, amelynek nagyon itt volt már az ideje, ez pedig a versmese.
Kaczur Csilla megzenésítette Finy Petra két „mersét”, és el is énekelte az Ó, perencia, majd a – Lázár Ervin emlékét idéző – Szegény Dzsoni és Árnika című dalt. Azt is mondhatnám, hogy elregélte, mert nem lehet semmilyen zenei skatulyába beilleszteni a szövegeket. Hosszú, és rímtelen, szabadon áramló szövegek, így a zene is megpróbálta ezt az áramlást követni...
Pálfi György, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense megjegyezte, hogy a megérdemeltnél mindig is alárendeltebb szerepet kapott a könyvekben az illusztráció. Holló Anna régi tanítványa volt, noha nem arra az egyetemre járt, ahol ő tanít, de még ma is emlékszik Anna egyik tizenegynéhány évvel ezelőtti rajzára, amiből már akkor kiderült a nagyon jó értelemben vett gátlástalan rajzkészsége.
Paulovkin Boglárka megkérdezte, hogyan talált egymásra a két szerző.
Petra látta meg egy kiállításon Anna képeit, megkereste őt, és azonnal egymásra hangolódtak.
Holló Anna, Bogi azon kérdésére, hogy „honnan jöttek a figurák” ezt válaszolta:
„Talán egy kis odúból, ott mocorogtak eddig bezárva a benne lévő formák, de most végre kinyílt az ajtó.”
Holló Anna elmondta még, hogy nagyon lassú folyamat volt, amíg megszületett a könyv összes figurája. Neki ez volt az első ilyen jellegű munkája, és nehéz volt megzaboláznia, korlátok közé szorítania magát, amiben az időtényező is szerepet játszott, ezért kellett Paulovkin Boglárkát keresztanyaként a könyv mellé állítani, aki már számtalan ilyen munkán van túl, és nagy gyakorlatra tett szert az időbeosztás tekintetében is.
Szigethy Kata közbevetette, hogy ez a negyvenedik megjelent könyvük, és ugyan elég sok ősz hajszálába került amíg végre megszületett, de az biztos, hogy megérte!
Bogi megkérdezte Petrát, hogy kinek szánja a verseket, – talán óvodásoknak?
Mindenkinek, aki kész befogadni őket – szólt a józan válasz.
Petrának hét testvére van, és úgy érzi, ő maga nem nőtte még ki a gyerekséget, de nem is szeretné, mert ez segít számára túlélni az „életet”. Ezek nem hagyományos versek, hanem versmesék, és zajlik bennük az élet - mondta a szerző.
(Ma este a két óvodáskorú lányomnak odaadtam a könyvet, amíg én az öccsüknek meséltem (pontosabban: ezt nálunk suttogásnak hívják), hadd ismerkedjenek addig a képekkel. Nagyon izgatottan vártak, mert a képek alapján nem tudták elképzelni, hogy milyen mesék lehetnek ebben a könyvben. Közöltem velük, hogy ezek versek, mire nagyon elégedetlenül néztek rám. „Ezek nem lehetnek versek! – dohogta Berta, a hatéves. – Egy vers az nem ilyen hosszú!” Tartottam egy kicsit a felolvasás sikerétől, de az első után nagyon szerették volna meghallgatni rögtön a másodikat is, és egészen az Ó, perenciáig eljutottunk. Hét versmese egy estére szerintem igen jó mérleg. Sőt, ők még az Ó, perencián is szerettek volna túljutni, (naná!) de én megakadályoztam őket ebben, mert tudtam, hogy meg kell írnom ezt a beszámolót, és még két másikat is, igen záros határidőn belül...
A nyelvi poénok nagy része első hallásra ült, ami meg nem, azt elmagyaráztam. Az "ujjszülött", vagy a "koszméh" értelemszerűen még nem olyan poénos számukra, de a „hát nem evett ő eszet” vagy a „kurtamarkú malac” nagy derültséget okozott. Üzenem a szerzőnek, hogy a "klarinét" és a "pralinét" különbözőségének elmagyarázása, igen komoly nyelvtörő feladat, én is folyton összekevertem a kettőt.)
Holló Anna elmondta, hogy egyelőre azért nincs kiállítás a képekből, mert még nem „nyugodtak meg”, eddig nem sikerült neki „keretbe szorítani” a rajzokat, így élik tovább szabad, szép életüket. Anna a „teljes káosz” elvét alkalmazza munkamódszerként. Kiszámíthatatlan volt minden pillanat, de őt épp ez izgatta a munkában a legjobban. Egy-egy vers több rajzvariációban is megszületett, de olyan is akadt, amelyik azonnal kimászott a papírra, mint például a Parajos gőte című vershez készített illusztráció.
Bogi még megemlítette, hogy olyan tabu témák is megjelennek a versekben, mint a fogyatékosság, a betegség vagy az öregség. (Értelmiségi fogyatékos, Hej Pál Kórház, Becsinált leves)
Finy Petra úgy érzi, a gyerekek sokkal nyitottabbak ezekre a kérdésekre, –ha a felnőttek természetesen kezelik őket – és később sem zárulnak be, ha most találkoznak a témával.
Végül Petra, Léna lányával az ölében felolvasta az Értelmiségi fogyatékos című versét, míg Lackfi János a Szeptember, és a Szeptasszony, és a Falon cukor című verssel zárta a könyvbemutatót. Csak azért nem volt zene a végére, mert a zenészeknek egy másik fellépésre kellett igyekezniük időközben. Azért jól hallhatóan ott muzsikált mindenki lelkében a Falon cukor utolsó néhány sora:
„Karácsonykor kicsit furcsábbak az emberek.
Olyanokat csinálnak,
Amiről hétköznap csak álmodni mernek,
A párnát a fejükre húzva,
hogy ne lássa senki.”
Lackfi János készített egy Finy Petra-szótárt. Az ő engedélyével ezt a szótárt most közzéteszem.
Lackfi fel is olvasta az általa írt "etimológia magyarázatokat" a könyvbemutató első felében, de én direkt a végére hagytam, mert annyira jók! És minden jó, ha jó a vége...
Trágyadomb környékén feltűnő, roppant retkes, fullánkos rovarfaj: KOSZMÉH
Gyermekjátékszer és mentőkutya keresztezésével létrejött fajta: LABDADOR
Tenyérbemászó méretű, törpék által lovagolható kutyafajta: NYIHAHA
Olyan kisbaba, aki egy csettintésre megszületik: UJJSZÜLÖTT
Koraőszi családanya gyümölcsökkel megáldva: SZEPTASSZONY
Különösen nyúlánk idomú, emberszabású lény: LANGALÉTRA
Ehető fafúvós: PRALINÉT
Messzi ország, amely csak egy sóhajtásnyira van tőlünk: Ó, PERENCIA
Tarzan ősei, akik kiválóan közlekedtek a szobanövények indáin: LEANDER-VÖLGYIEK
Dédnagyamama illedelmesen meg nem nevezhető, állandóan fájlalt szervei: IZÉLETEK
A hüllők szárításának leghatékonyabb, háztáji módszere: SÁRKÁNYTEREGETÉS
Házi jégkocka-tartó készülék: JÉGCSAP
Csiklandós izomköteg: VICCEPSZ
Karcsúsító télikabát: ANORÁKIA
Nem fogyókúrás elemózsia: HÍZÓRAI
Both Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése